Az egész országban ismert és elterjedt, nyár végén érő, nagy gyümölcsű almafajta, Magyarországon általánosan rétesalmának vagy tüköralmának nevezik. Bereczki Máté pomológus szerint lotharingiai eredetű, a franciaországi Amiens-ben 'Rambour' néven 1535-ben már ismert fajta volt; Brózik piros színű változatáról is említést tett.

Friss fogyasztású, asztali alma és kiváló rétesalma - féléretten konzervipari és háztartási célokra igen jól felhasználható. Az 1960-as évekig Magyarországon az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett fajta volt, a nagyüzemi almatermesztésből viszont mára már kiszorult. Rétesalmaként a házikerti termesztésben azonban a mai napig fontos szerepe van.

Gyümölcse nagy vagy igen nagy (230-250 g, de néha 500 g is lehet), lapított gömb alakú, gyakran féloldalasan hízott, így könnyen felismerhető; a többi nyári és kora őszi almától jól megkülönböztethető. Színe zöldes- vagy fehéres sárga, a kocsány felőli részen, illetve a napos oldalon szakadozott kárminpiros csíkozottsággal. Héja fényes, sima, erős, zsíros tapintású. Gyümölcshúsa kemény, bőlevű, roppanó, inkább savas, mint cukros; kellemes, de nagyrészt közömbös ízű - néha fűszeresebb.

Érése nagyon elhúzódó, augusztus elejétől szeptember elejéig, csaknem egy hónapon át (4-5 menetben) szedik. Elsősorban mint rétes- és főzőalma jelentős, nyersen kevésbé kedvelt. Szedés után mintegy 3-4 hétig tartható el (legkésőbb októberig). Jól szállítható.

Fája edzett, erős vagy igen erős növe­kedésű, koronája terebélyes, szétterülő, szabálytalan félgömb alakú. Ágai rendezetlenül szétállók, néha lehajlók, sűrű koronát alkotnak; a 'Téli arany parmen' terméshozási típusba tartozik. Későn fordul termőre, utána bőven, de szakaszosan terem; termésbiztonsága kiszámíthatatlan, igen hullámzó.

Virágzási ideje középkorai. Öntermékeny, de porzófajtaként felhasználhatók az 'Egri piros' és a 'Jonathán M 41.' fajták.

A termőhelyet illetően alapvetően nem igényes, de a mélyrétegű, kellően nedves, középkötött, melegebb talajt és a melegebb éghajlatot kedveli, meghálálja. Betegségekkel szemben közepesen ellenálló.

Minden alanytípuson jól termeszthető, de gyenge növekedésű alanyon csak mélyrétegű, kellően nyirkos talajon érzi jól magát. Vadalanyon középtörzsű fának, törpealanyon bokoralakú fának is nevelhető. Nagyméretű gyümölcse miatt szélvédett helyre célszerű ültetni.

Ajánlott termőtájai: Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség.

(fénykép: http://barnaesfiai.hu)

(forrás: 88 színes oldal a gyümölcsfajtákról – Almagyümölcsűek és bogyósok (dr. Tomcsányi Pál - dr. Bödecs Lászlóné, Majoros László; Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1982.

http://www.tuja.hu/alma.htm)