Számtalan régi mondás igazolja, hogy a távoli múltban az almát a gyógynövények közé is besorolták. Egészen különleges tisztelet övezte, mint a gyógyászat egyik hajtóerejét. Az ősi egyiptomiak, görögök és rómaiak tisztelték és szerették az almát, és több tucatnyi változatát nemesítették ki.

Már az ősi európai népek is foglalkoztak almatermesztéssel. A görögök és a rómaiak továbbvitték e nemes hagyományt, sőt hódításaik során további területekre is eljuttatták a gyümölcsöt. A vikingek is előszeretettel fogyasztották, Indiában pedig gyógyszerként alkalmazták emésztési problémák kezelésére, míg Kínában a fák kérgével próbálták a cukorbetegséget kezelni.

A középkorban Hildegard rendfőnök asszony - aki a kora középkor egyik legjelentősebb természettudósa volt - az alma rendszeres fogyasztását javasolta, mind a betegek, mind az egészségesek számára. A gyomorproblémák esetén párolt almával kezelte a betegeket. Az almát azonban nem csak gyógyszerként fogyasztották. A rómaiaktól maradt ránk az „Ab ovo usque ad mala" szállóigévé lett mondás (tojástól az almáig, elejétől a végéig) nem csak jelképez valamit, hanem szó szerint is értendő; a római étkezés tényleg a tojással kezdődött és gyümölccsel, sok esetben almával fejeződött be. Az alma élettani hatásait ismerve ez egy bölcs hagyomány volt a rómaiaknál, hiszen a gyomorra gyakorolt hatása mellett egy almát megenni felér egy fogmosással. Nagy-Britanniában is van egy almára épülő mondás, amely szintén a gyógynövények közé emeli ezt a gyümölcsöt. „Napi egy alma a doktort távol tartja."

A hódítóknak köszönhetően az alma megjelent Amerikában is. A spanyol konkvisztádorok jóvoltából jutott el Mexikóba és Dél-Amerikába, az európai zarándokok pedig 1829-ben a mai Massachusetts területén vetették el az első magokat. Ahogy az alma megjelent az Újvilágban, ugyancsak szimbólummá vált. Az irokéz indiánok pedig egyfajta közvetítőként tekintettek az almafára, ami összeköti a világunkat az istenekével.

Az USA-ban máig nagy kultusza van az almának. Közel 7000 fajta almát termesztenek, de emellett több állam hivatalos gyümölcse is. Amerika ezzel együtt csak a világ második legnagyobb almatermelő országa; a legtöbb almát Kínában termesztik. Jelentős termesztő országok még Törökország, Olaszország, illetve Lengyelország is. Az egyes almafajták jellemzőit, igényeit a fajták ismertetésénél tárgyaljuk, de kitűnő összefoglalást nyújt Soltész Miklós alábbi írása:

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/integralt/ch10.html

Ugyancsak részletes leírást találhatunk az alábbi oldalon:

http://www.mkk.szie.hu/dep/kerteszet/ta/gyumolcs/alma/fajta.htm

Az egészséges alma

Az alma bőséges C-vitamin forrás, tartalmaz továbbá B-vitamint, cukrot és számos más ásványi anyagot. Található benne magnézium, vas, kálium, különféle foszfátok és savak. A savaknak köszönhetően jótékonyan hat az emésztésre valamint az agy működésére egyaránt. Az alma rendszeres fogyasztásával csökkenhet a szív- és érrendszeri, valamint a rákos megbetegedések kialakulásának kockázata. Az alma remek vízhajtó, vértisztító és fertőtlenítő hatású. A gyomorpanaszokon és a vérszegénységen kívül az alma jó a fejfájásra, fáradtság ellen és asztmás megbetegedések esetén is. Elengedhetetlen része ezen kívül minden diétának és fogyókúrának. Kalóriában szegény, rostokban pedig igen gazdag gyümölcs.

Az alma vásárlása, tárolása

Vásárláskor figyeljünk oda, hogy csak egészséges, sérülésmentes almát vegyünk. Az ütődött gyümölcsök hamar megrohadnak, ami főleg akkor okozhat gondot, ha azokat nem azonnali fogyasztásra vesszük, hanem nagyobb mennyiséget szeretnénk tárolni. Az alma nem túl hideg pincében, szellős rekeszekben áll el megfelelően, hosszú ideig.

A (vásárolt) almát fogyasztás előtt alaposan mossuk meg. A nagyon fényes vagy csúszós almák esetében szinte biztos, hogy valamilyen növényvédő viasszal lettek bevonva, és ez a viaszréteg csak alapos mosással tüntethető el.

Alma a konyhában

Az almát fogyaszthatjuk magában, de főzni és sütni is igen kiváló, az almából készült ételek repertoárja nagyon széles. Az almából nyert bor már a rómaiak előtti időben is ismert volt, de a kontinens összes többi országában is igen gazdag irodalma van az alma konyhai felhasználásának.

Magyarországon általában édességként jelenik meg; nagyanyáink almakompótja mellett az almás desszertek is klasszikusnak számítanak. Az alma azonban húsok mellé is jól illik, sőt ha jól van fűszerezve, nagyon finom levesek készíthetők belőle. Jól viseli a klasszikus sütemény-fűszereket (vanília, fahéj, szegfűszeg), de a karakteresebb, keleti ízvilággal is remekül megfér. A kardamom vagy a curry is kísérője lehet egy tejszínes, kissé édeskés almaszósznak, ami húsok mellé kiváló.

Az alma különféle salátákba komponálva is tökéletes. A híres Waldorf saláta is almára épült, némi zellerszárral és kevés majonézzel fűszerezve.

Az almás pitén kívül az alma nagyon jó a különféle kevert tésztákba, muffinokba, de karamellizált almaszeleteket tehetünk leveles tésztára vagy egy tepsinyi piskótára, esetleg készíthetünk belőle almás krémest, vagy használhatjuk egy jó flódni töltelékeként. Almával jól lazíthatóak a különféle édes töltelékek, így például a diótöltelékek is. Az alma szeletekre vágva palacsintatésztával bundázható, vagy édes borban főzve kínálható desszert gyanánt vagy hús mellé.

Almát nem csak enni, de inni is lehet. A cider, cidre azaz az almabor ma már a világ minden részén kedvelt könnyű, alkoholos ital, amit almából nyernek és csekély alkoholtartalmának köszönhetően egyfajta üdítő jelleggel bír. Az almából készülhetnek erősebb italok is, ilyen a nálunk is népszerű almapálinka vagy a francia calvados.

(fénykép: www.jatekudvar.hu)