A 'James Grieve' egy Skóciából származó régi, hosszú ideje méltán népszerű, széles körben elterjedt almafajta. Az első fát még 1893-ban hozták forgalomba. Sokoldalúan hasznosítható, így friss fogyasztásra és légyártásra is egyaránt kitűnően alkalmas. Gyümölcse frissítő, fája könnyen kezelhető, metszhető. Számos nemesített alma szülőfajtája.

Gyümölcse középnagy, gömbölyű, héja selymes fényű. Alapszíne éretten sárga, fedőszíne csíkosan narancspiros lesz - a napos oldalon mosott fedőszínnel. Íze kellemesen savas, frissítő hatású. Amennyiben gyümölcse túl kemény marad, főzésre is kitűnően alkalmas, mivel - felszeletelve - főzés közben megtartja az alakját. A szedés után néhány héttel édesebbé és puhává válik, így már friss fogyasztásra is kitűnően alkalmas lesz; ilyenkor egy szilárdabb húsú körtére emlékeztet. Ezen kívül almalé és almabor (cider) előállításához is kitűnő alapanyagot nyújt.

Érési ideje augusztus vége - szeptember közepe. Szedés után egy-két hónapig tartható el. Hajlamos a húsbarnulásra.

Fája középerős növekedésű. Koronájának térfogata mérsékelt, hajtásrendszere kevéssé elágazódó. Korán termőre fordul és bőven terem. A metszést jól tűri, könnyen kezelhető fajta.

Virágzási ideje szerint a középső csoportba tartozik. Jó porzófajta. Részlegesen öntermékeny; jó pollenadói az Alkmene, Cox, Golden Delicious, Idared.

Sikeres termesztéséhez kiegyenlítettebb klímát igényel. Ezzel együtt a téli és tavaszi fagyokat is jól tűri.

A varasodásra és a tűzelhalásra kismértékben érzékeny.

------

Eredet

Érdekes módon a 'James Grieve' fajta eredete még nem teljesen tisztázott. Lehetséges, hogy a szülőfajta a 'Cox's Orange Pippin' ('Cox Narancs Renet') fajta, mely már akkoriban is igen népszerű volt a brit kiskertekben. A 'James Grieve' gyümölcsének alakja nagyon hasonló, de ízében nem fedezhető fel a Cox fajta édeskés jellege. Ez azonban a Cox szülőfajtájától, a 'Ribston Pippin'-től is eredhet. A másik szülöfajta-jelölt a 'Pott's Seedling', amely akkoriban népszerű, elterjedt főzőalma volt.

------

Nemesítés

A fajta piros változatát ('Red James Grieve') 1920-ban fedezték fel, amely az alapfajta természetes mutációjaként jött létre. Alakja és mérete megegyezik a szülőfajtáéval, de pirosas húsa keményebb annál.

A 'James Grieve' fajtának számos változata van, ami korábbi népszerűségére utal.

A fajtát ezen kívül sok újabb fajta nemesítése során is felhasználták, melyek közül több igen népszerűvé vált a kiskerti- és kisüzemi termesztésben. A nemesítésben azért is különösen jól használható, mivel jellegzetes savassága mindig változatlanul megjelenik az utódban, ami a másik szülőfajta édes vagy szelidebb ízvilágával szerencsésen keveredhet. Így például a Greensleeves, a Lord Lambourne, az Elton Beauty, a Falstaff, a Red Falstaff vagy a Katy fajták mind tőle örökölték friss ízvilágukat.

A 'Lord Lambourne' fajta a nemesítési programokban is kedveltté vált, így a 'James Grieve' azon kevés almafajta egyike, amely a nemesítési programok révén már "nagyszülőnek" tekinthető. Az egyik ilyen "unoka" a 'Meridian' fajta, a talán legismertebb pedig a 'Topaz'. Ezek a fajták ugyancsak a korai- ill. középkorai érési típusba tartoznak.

A 'James Grieve' egy másik fontos, öröklődő tulajdonsága a bőlevűsége, amely ugyancsak hozzájárul a fajta kitűnőségéhez. Így almalé készítéséhez is kiváló, mely tulajdonságát a 'Katy' fajtába is átörökítette.

(forrás angol nyelven: http://www.orangepippin.com/apples/james-grieve)