A 'Golden Delicious' és az 'Ingrid Marie' almafajták 1970-es években, Hollandiában történt keresztezéséből származó, választékbővítő, kissé kényes, de igen értékes almafajta. A 1980-as években elsősorban Hollandiában, Belgiumban, a Boden-tó környékén és Dél-Tirolban terjedt el.

Gyümölcse gömb vagy lapított gömb alakú, középnagy vagy nagy méretű (160-240 g), - ez utóbbi erősen függ a fák berakodottságától. A gyümölcsön gyakori a hálószerű perzselődés (mint fajtajelleg), s ettől csaknem mindig jellegzetesen nyers tapintású lesz a felülete. Zöldes alapszíne csak éretten válik sárgává, fedőszíne a héj 1/3-2/3 részén márványozottan vagy bemosottan világos narancsvörös. Húsa a zöldessárgától a krémszínűig változhat, szilárdsága közepes, lédús. Íze finom, édeskés-savanykás, erősen aromás.

Hazánkban augusztus végén - szeptember első felében szedhető. Több menetes szedésre van szükség nemcsak az optimális érettség, hanem a színeződés időzítése miatt is. Fogyasztási idénye márciusig kitolható. Szabályozott légterű tárolóban (SZL, vagy CA) márciusig tárolható. Érzékeny a magas CO₂-tartalomra, ez esetben húsbarnulás léphet fel.

Fájának növekedési erélye középerős vagy erős. Eleinte a hajtások elágazás nélkül, hosszúra nőnek, később a fa visszametszés nélkül is hajlamossá válik az elsűrűsödésre. Termőrügyeit a rövid és a középhosszú termővesszők végén, valamint a hosszú vesszők oldalán fejleszti ki. Termőképessége jó, de a fajlagos termőképesség tekintetében nem tartozik a legjobb fajták közé, és erősen hajlamos az alternanciára (termésingadozásra).

A lisztharmatra és a venturiás varasodásra kevéssé fogékony. A nyári meleget a 'Golden Delicious'-nél rosszabbul tűri, mivel inkább mérsékeltebb éghajlathoz szokott fajta; így hazánkban is a kiegyenlítettebb, enyhébb, párásabb klímájú területekre ültessük. Hajtáscsúcsainak késői beérése és leveleinek késői lehullatása miatt a kora őszi fagyok is károsíthatják. Télen is rajta marad a lomb a hajtásvégeken, a vesszők visszafagyhatnak. A tavaszi fagyok viszont már kevésbé károsítják.

A korona-kialakítás kezdetén az alsó elágazásokat célszerű lekötözni, majd a korona elsűrűsödése után - augusztus elején - többmenetes zöldmetszést végezni. Semmiképpen nem hanyagolható el a gyümölcsritkítás, sőt gyakran már virágzat ritkítása is szükségessé válhat. Víz-és tápanyagigényét ki kell elégíteni.

Érési idejét tekintve választékbővítő és hiánypótló fajta. Bár nem a magyar termesztőtájak ideális fajtája és termesztése fokozott figyelmet igényel, a számára kedvező klímájú tájakon jó eredmények érhetők el vele.

Az Elstar klónok porzó fajtái a Gala, Gloster, Golden klónok, Granny Smith, Jonathan klónok, Red Delicious.

(fénykép: www.schreiber-baum.at)

---------

A színeződési gondok egy részét elkerülhetjük a jobban színeződő klónjainak telepítésével. Jelenleg csaknem 30 mutánsa ismert. Kétféle csoport különíthető el: világos- és sötétpiros fedőszínűek.

A sötétpiros csoport tagjai közül több a hazai nemzeti fajtajegyzékben is szerepel.

A 'Red Elstar' gyümölcsei egy héttel korábban kezdenek színeződni az alapfajtánál és éretten sötétebb pirosak annál.

Az 'Elstar Elshof' gyümölcsei hazánkban még az előzőnél is jobban színeződnek.

A 'Bel-El' fajta egy 1988-ban Belgiumban felfedezett Elstar-mutáns, mely az alapfajtánál ugyancsak jobban színesedik. Héját nagyon nagy mértékben borítja intenzív bíbor, mosott fedőszín. Egyéb tulajdonságokban gyümölcse hasonló az alapfajtáéhoz. Pár nappal az Elstar előtt szedhető.

A területegységre vetített termésátlagokban a 'Bel-El' akár 20 %-kal megelőzheti az alapfajtát. Ritkítása egyes években célszerű lehet. Korai - közepes virágzási idejű, termékenyítésére az Elstar számára alkalmas pollenadó fajták ültethetők, mint a piros Delicious változatok, Gala, Golden Delicious, a Téli arany parmen és a Jonathan.

Jól színeződő és jobban tárolható gyümölcsei miatt érdemel fokozott figyelmet a
fajtakörön belül.

(forrás: http://www.mgyoe.hu/index.php?option=com_docman&task=doc_view&gid=42)

A Németországban talált 'Ludwigsburg', valamint a franciaországi 'Elista' mutánsok is élénkebben színeződnek az alapfajtánál. Az eddig ismert legsötétebb típus a holland 'Van der Grifit'.

A világospiros csoportból a belga 'Elnicia', a francia 'Elton' (Daliter) említhető meg. Erősen csíkozott többek között a 'Van Kempen' gyümölcse.