A 'Téli piros pogácsa' egy igen régi, nagy valószínűség szerint magyar eredetű történelmi (téli) almafajta. Elsőrendű piaci- és háztartási-, és másodrendű asztali alma. Gyümölcse nagyon dekoratív, edzett fája terebélyes, szép habitusú.

A Duna-Tisza közéről való és (megfelelő talajvízszint esetén) itt, vagy hasonló termőtájon termeszthető eredményesen.

Gyümölcse nagy, kevésbé kedvező termőhelyen középnagy méretű; alakja lapos, szabálytalan; az egyik oldalán hízottabb. Héja vékony, sima, fénylő, kissé zsíros tapintású; éretten sárga alapszínű, amit csaknem a gyümölcs egész felületet kitöltve tompavörös, illetve kárminpiros fedőszín (csíkokkal, pettyekkel és bemosásokkal) borít. Piros héja kisebb részben barnás színnel is mosott. Rozsdaalakzatok csak ritkábban fordulnak elő rajta.

Húsa zöldesfehér, tömött, kemény, éretten omlós. Íze kellemes, zamatos, egyszerre édes és kesernyés, savas és fűszeres. Szomjoltó hatású, édes borízű, eléggé bőlevű. Illata kellemes, középerős.

Magháza zárt, sok ép maggal. Néha feketés ragyafoltokat visel, a húsában taplófoltokat találhatunk.

Érési ideje október második felében vagy a hónap végén van - minél később szedik le, íze annál kevésbé lesz fanyar. Fogyasztási ideje november-decembertől márciusig-áprilisig tart. Igen jól tárolható, akár egyszerű hűvös szobában vagy veremben is. Igen jól szállítható, nyomásra egyáltalán nem érzékeny.

Régebben ecetet is készítettek belőle. Fehérborhoz különösen jól illő kísérő.

Fája teljesen edzett, erős növekedési erélyű. Szabálytalanul növő ágai nagy, széles-terebélyes, sűrűbb koronát nevelnek. A termőrészek főleg az idősebb ágrészeken találhatók, és az idős fákon idővel kifelé tolódnak. Középkorán vagy később fordul termőre és igen bőven, de szakaszosan terem.

Vadalanyon közepes törzsű és magas törzsű fának való, törpenövésű fának azonban nem alkalmas. Gyümölcsei tartósan állnak a fán, a szélkárral szemben is ellenállóbbak.

Termőhely-igényét tekintve a homokos síkvidékeken, így az Alföldön - megfelelő talajvíz-viszonyok mellett, nyirkosabb helyen - érzi magát a legjobban. Kecskemétnek ez volt a fő almafajtája, és az egész Duna-Tisza közén elterjedt volt - főként a szőlőkben, köztes faként.

Összességében rendkívül jó alkalmazkodóképességű, igen életerős, ellenálló, igénytelen fajta, mely a fagyot is jól tűri. Betegségekre alig érzékeny, a lisztharmat, a varasodás és az almamoly kismértékben károsítják. Az endostigmás megbetegedést is igen jól tűri.

Jól termékenyül, porzófajtája a Jonathán.

Telepítésére elsődlegesen ajánlott termőtáj a Duna-Tisza köze; házikertekben dekoratív termése és a korona szép habitusa miatt is helye van.

Többféle változata ismert, ilyen például a 'Kecskeméti téli piros pogácsa'. Fehér színű változata a 'Fehér pogácsa' alma.

--------

(Forrás: http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/vadalma.html

http://www.foodandwine.hu/2012/04/20/ambrus-lajos-pomona-hungarica-4/

http://gyumolcsesz.hu/sites/default/files/fajtaismerteto/4_teli_piros_pogacsa.pdf

http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=1263%3Aa-nagy-lehetseg-toertenelmi-es-tajfajtak&catid=328%3Abiogyuemoelcs-termesztes&Itemid=127&lang=en

http://onp.nemzetipark.gov.hu/print.php?pg=menu_2809&nyelv=0)

(Fénykép: onp.nemzetipark.gov.hu)