A 'Zöld sóvári' egy hazai eredetű, történelmi téli táj-almafajta, Kárpátalja egyik legnépszerűbb helyi fajtája. Helyben használatos neve még a 'Solivarszke zelene'. A 'Sóvári' fajtakör tagja, melybe a hozzá hasonló, közelebbi vagy távolabbi rokonnak tekinthető fajták tartoznak, így a 'Beregi sóvári', 'Daru sóvári', 'Nemes sóvári', 'Sóvári nobil' és a 'Téli sóvári'.

Kedvező szállítási és tárolási tulajdonságokkal bír, friss fogyasztásra és ipari felhasználásra egyaránt alkalmas. A talajjal szemben igénytelen, de a magas páratartalmat kedveli, ezért hegyvidékek hűvösebb előterébe való.

Varasodással szemben mérsékeltebben, lisztharmattal szemben viszont fokozottan ellenálló. A tűzelhalással szembeni ellenállóképessége szintén figyelemre méltó.

Gyümölcse középnagy méretű (120–130 g), csonkakúp vagy kúp alakú. Felületén olykor a
csészétől egészen a kocsányig tompa bordák húzódnak. Jellemző rá a polimorfizmus, ezért gyümölcsei különböző alakúak.

Héja sima, enyhén zsíros tapintású; alapszíne citromsárga, fedőszíne sötétpirosan csíkozott (mosott), mely a napos oldalon élénkebb színű. Pontozata sárga színű, alig látható.

Kocsánymélyedésének fala sokáig zöld marad; kocsánya rövid. Magüregei nyitottak.

Gyümölcshúsa halványsárga színű, közepesen leves, savanykásan édeskés.

Nagyon későn, október elején-közepén szüretelhető - a 'Masánszki' és az 'Ontario' tájfajtákhoz hasonlóan. Októbertől februárig vagy márciusig fogyasztható.

Jól szállítható és tárolható alma; ipari feldolgozásra és friss fogyasztásra is alkalmas.

-------

Fája erőteljes növekedésű, hosszú életű. Koronája lapított gömb alakú, mely idővel szétterülővé válik. Későn fordul termőre, de bőtermő (hozama 200–250 kg/fa).

Ágai vastagok, vesszői rövid ízközűek, pirosasbarnák, sötétszürke, molyhos bevonattal
és sárga pontozattal borítottak. Levelei sötétzöldek, (széles) tojásdad alakúak. Levéllemeze érdes, bőrszerű; levélnyele kifejezetten rövid, vastag, molyhos, az alapnál lilás színeződéssel.

A talajjal szemben igénytelen fajta, metszést nem igényel. Fagytűrő, a magas páratartalmat kedveli.

Varasodással szemben mérsékeltebb ellenállóképességet mutat, lisztharmattal szemben azonban nagyon ellenálló.

Tűzelhalással szembeni fogékonysága alig haladja meg a rezisztens 'Remo' fajtáét (a Corvinus Egyetem Gyümölcstermő Növények tanszékének vizsgálatai alapján a fajta fertőzöttsége "közepes", ill. "évenként változó" volt).

Termesztése során - korábban - alanyaként az erdei vadalmát használták és a 'Zöld sóvárit' a koronába oltották.

(források:

http://phd.lib.uni-corvinus.hu/716/1/Kiraly_Ildiko.pdf

http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=1388%3Aregi-magyar-almafajtak-elonyben&catid=303%3Agyumolcstermesztes&Itemid=43&lang=en

http://www.agraroldal.hu/alma-genotipusok-karpataljan.html)