M. Meuris – Van Mons főkertésze – 1805-ben találta Belgiumban. Gyümölcse középnagy, igen széles, vaskos körte alakú, majdnem olyan széles, mint hosszú. Színe zöldes szalmasárga, sötétebb sárgával mosott, hálószerűen parásodott, barnán sűrűn pontozott.

Húsa fehér, olvadó, magháza körül kövecsesedésre hajlamos. Íze kellemes zamatú, közepesen illatos. Szeptember második felében szedik, a szedéstől decemberig fogyasztják. Jól tárolható, de nem elég éretten szedve ráncosodik. A szállítást jól viseli.

Rendszeresen és bőven terem, elég korán termőre fordul. Erőteljes fájának koronája szétterülő, félgömb alakú, görbén növő. Korán termőre fordul. Termőhelyre igényes, fagyra érzékeny fajta, ezért szélvédett, meleg fekvést kíván. Csak intenzív tápanyag- és vízellátás mellett termeszthető. Száraz talajon gyümölcse kicsi, fanyar és kősejtes lesz.

Középkorai virágzású, jól termékenyülő fajta. Teljesen önmeddő, virágpora rossz. A varasodásra érzékeny, szélkár is gyakran előfordulhat benne.

Birsen és vadkörte alanyon egyaránt jól növekszik, törpe fának nagyon alkalmas. Hosszú termőrészeken terem, ezért hosszúra kell metszeni.

Gazdasági jelentősége: a XIX. szd-ban nagyon elterjedt az egész világon, és bár hibái miatt visszaszorulóban van, még mindig nélkülözhetetlen árufajta maradt. Csökkentett mértékben árutermelésre ajánlható.

(fénykép: http://safru.hu/pictures/kinalat_gyongyos/diel-korte.jpg)