Angliából származik (1894), az egész világon ismert és termesztett, jelentős, nagy termőképességű fajta. Magyarországon 1977 óta fő árufajta. Optimális időben szedve, ami Magyarországon körülbelül szeptember első hetére - közepére esik, a gyümölcsök sokáig, akár 6 hónapig tárolhatók lesznek; így tárolásmódtól függően elsősorban télen fogyasztják.

A gyümölcs mérete évjáratonként nagy változékonyságot mutat, tömege 120-220 g között változik. A gyümölcs alakja igen megnyúlt körte. Éretten zöldessárga alapszínű, túlnyomó részt hálózatosan vagy foltosan barna rozsdamázzal fedett; vastag héja száraz tapintású. Gyümölcshúsa sárgásfehér, olvadó, nagyon édes vajkörte. Feldolgozásra íz- és aromagazdagsága miatt különösen alkalmas, így főként aszalásra és ivólé-gyártásra kiváló. Fontos, hogy szedés utáni gyorsan lehűtsük. A nyomódásra nagyon érzékeny.

Fája középerős növekedésű, de később " megnyugszik"; így vadkörte magonc alanyon sem nevel túl nagy koronát. Középkorán fordul termőre, bőven és rendszeresen terem, amennyiben a téli vagy tavaszi fagyok nem károsítják. Alternanciára (termésingadozásra) való hajlamát mérsékelhetjük, ha a spontán termő évben termésritkítást végzünk. Az ökológiai körülményekre nézve igényes, fája érzékeny a téli erősebb lehűlésekre is; virágai a -2--3°C-os fagyoktól nagymértékben károsodhatnak. A meszes talajra is érzékeny, különösen birs alanyon válik hajlamossá a klorózisra (levélsárgulásra).

Miután igen nagy levelei vannak, lombjában az erős szél kárt tehet. A körte-levélbolha közepesen károsítja, varasodásra (Venturia pyrina) ellenben alig fogékony. Porzófái a Clapp kedveltje, Guyot Gyula, Vilmos körte, Piros Vilmos, Hardy vajkörte, Bosc kobak és a Packham's Triumph fajták.

(fénykép: http://www.meinobst.com/media/catalog/category/Birne_Conference.jpg)