Valószínűleg Németország északi részéről származó régi világfajta, amely az USA-ban és Európa egyes országaiban (így Dániában, Olaszországban) ma is elterjedt. Több klónja ismert, amelyek főleg színeződésben és ízben térnek el egymástól. Legértékesebb közülük a 'Gravensteini piros', amely Németországban keletkezett, rügymutáció által. Őszi almafajta.

Gyümölcse középnagy vagy nagy (130 g), fényes, lapított, bordázott, gyakran részaránytalan. Sárgás alapszínét a napos oldalon világospiros csíkozottság fedi. Húsa fehér, nagyon bőlevű, íze kellemesen édes, kevésbé savas, aromás, illatos. Hazánkban augusztus végén - szeptemberben, nem egész éretten szüretelhető, és november végéig - decemberig tárolható (+2 C-on). Éretten nyomódásra érzékeny, ezért nem jól szállítható.​

Fája nagyon erős növekedésű (a Jonathánnál 52-60%-kal nagyobb méretű), sűrű, nagy, szétterülő koronát nevel. Igen későn fordul termőre ("T" terméshozási típus), nagyon bőtermő, de szakaszosságra (erősen) és érés előtti gyümölcshullásra hajlamos. Termőhely iránt - a talajadottságokra, valamint a levegő pártartalmára nézve - igényes; ezért hűvösebb, párás fekvésű termőhelyre való. A szélre érzékeny. Varasodásra és lisztharmatra fogékony, az almamoly is károsítja. Réz-perzselést szenvedhet.

Rossz virágport adó fajta (triploid), ezért csak két jó virágport adó fajtával együtt telepíthető. A 'Jonathán M 41.', a 'Téli arany parmen', a 'Cox narancs renet' és az 'Asztraháni piros' jól termékenyítik. Partenokarpiára hajlamos (megtermékenyítés és magképződés nélküli termés-kialakulás).

Bár a gyümölcse kitűnő, az árutermesztésből egyre inkább kiszorul. Nemzetközi főfajta, de hazánkban az (időszakosan) egyre szárazabbá váló éghajlat miatt - különösen a kevésbé csapadékos vidékeken - jelentősége csökken.

(fénykép: www.swissfruit.ch)

(forrás: 88 színes oldal a gyümölcsfajtákról – Almagyümölcsűek és bogyósok (dr. Tomcsányi Pál - dr. Bödecs Lászlóné, Majoros László; Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1982.

http://www.tuja.hu/alma.htm)