A 'Pónyik' (más néven 'Poinik' vagy 'Pojenics') egy ősi, Erdélyből származó téli almafajta; legelső példánya valószínűleg Alsó Fehér megyében keletkezett, ahol magról kelt. Elsőrendű asztali, piaci és háztartási (konyhai étkezési, valamint bébiételnek és szósznak is elkészíthető), sokoldalúan felhasználható és jól, bár nem túl hosszú ideig tárolható alma.

A tűzelhalással szemben ellenálló, ökológiai termesztésre ajánlható fajta - mely azonban egyes gombás betegségekre fogékony lehet.

A metszést kevéssé tűri.

Gyümölcse többnyire nagy méretű (85 mm széles és 65 mm magas), szabálytalan, kissé aszimmetrikus lapított gömb alakú, mely az alsó részén gyakran kismértékben bordázott. Héja vastag, sima, néha kissé érdes tapintású. Színe éretten citromsárga, a napos oldalán narancspiros színnel mosott.

Magháza nyílt, rekeszeiben kevés, többnyire fejletlen mag található.

Húsa sárgásfehér - néha zöldes árnyalatú -, tömött, hasadó, omló, olvadó, illatos; íze cukrosan savanykás (édes-savas), de jellegzetes aroma nélküli. Aromája az utóérés során alakul ki, ekkor fűszeres, igen finom ízű lesz.

Érési ideje október közepére esik, fogyasztási ideje novembertől februárig tart. A hűvösebb tájakon szedett gyümölcsök egészen tavaszig is eltarthatók. Január után viszont gyümölcse már taplósodhat, ízét veszítheti.

Fája erős növekedésű; későn fordul termőre, de kedvező viszonyok között elég bőven terem. Szétálló ágai ritkás, de terjedelmes koronát nevelnek ki.

Vesszői vaskosak, többnyire sárgás színűek, molyhosak. Levelei hegyben végződők, levélnyelük rövid, igen vastag.

Vadalanyon közép- és magastörzsű fának nevelve a legalkalmasabb. Az alakítást, a metszést nem hálálja meg.

A termőtalajt, valamint a termőhely fekvését illetően kevésbé válogatós. Ezzel együtt a magasabb tengerszint feletti magasságú, hegyes vidékeken, kötött, nyirkosabb talajokon (bő harmat mellett) hozza a legszebb gyümölcsöket. Az ilyen viszonyok közt termett gyümölcsök tovább is eltarthatók.

Frissen kötődött, apró gyümölcseinek a késői fagyok és a túl erős napsugárzás egyaránt ártanak. Épen megmaradt gyümölcsei azonban már jól állják helyüket a fán.

A fent leírtak miatt az Alföldre nem való, ajánlott termőtájai: Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, Nyírség.

Hiányossága, hogy a gombabetegségek iránt érzékeny, valamint gyümölcse a hosszabb tárolás során taplósodásra hajlamos.

A fajta egyike a Dr. Tóth Magdolna vezetésével kiválasztott régi magyar almafajtáknak, melyek a tűzelhalással szembeni ellenállóságot célzó nemesítési programokban szerepelnek, és ökológiai gazdálkodásban való termesztésre is ajánlhatók. A fajták kiválasztásában közreműködtek még Hevesi Mária, Honty Krisztina és Kása Katalin is.

-------

(források:

http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=article&id=1347%3Aaz-erdelyi-gyuemoelcskert-almai&catid=328%3Abiogyuemoelcs-termesztes&Itemid=127&lang=hu

http://dmkert.hu/enciklopedia/rezisztens_gyumolcsok/alma_ponyik_alma

http://www.uni-corvinus.hu/index.php?id=14716&tx_ttnews[tt_news]=0&tx_ttnews[backPid]=31638&tx_ttnews[calendarYear]=2012&tx_ttnews[calendarMonth]=9&cHash=0574f200c5eb559bb8bbd78fa26f29c3)

(fénykép: http://indafoto.hu/nagyvadasz01/image/17295589-0cf3a517/user - szerkesztve)